Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Levi100 - 2008. október 28.

 

Ha valaki 50 millióért vesz egy Ferrarit, nem fogja magát nevetségessé tenni olyan nyavalygásokkal, hogy kényelmetlen, zajos, sokat fogyaszt, és nincs csomagtere. Nyilván azért vett ilyet, mert ilyen kellett neki. És az ilyen fanatikusokat az sem fogja zavarni, ha a Ferrariról történetesen gyárilag lefelejtették a kilincseket. Ha valaki pedig szóvá meri tenni, hogy így nem lehet beszállni, akkor azt a sárba fogják döngölni, mert igenis a motortéren keresztül mindenkor be lehet mászni. Aki pedig erre nem képes, az vagy ügyetlen, vagy nem ért a sportautókhoz. Arról nem is beszélve, hogy ma már kaphatók olyan szerszámok, amelyekkel házilag is bárki felszerelhet egy kilincset. Főleg Ferrarira.

 

Nem várhatjuk el az Omnia hívőktől sem, hogy ha már egy jobb telefon árának háromszorosát fizették ki a készülékükért, kellően kritikus szemmel tekintsenek rá. Főleg nem, mert szemmel ránézve, és kézbe véve is, rendkívül jó benyomást kelt a készülék, egyszerűen lenyűgöző. A problémák ott kezdődnek, ha kezdődnek, amikor elmúlik a kezdeti ámulat, és be akarjuk vetni a hétköznapok csatáiban. Mert problémák is akadhatnak, és erre abból következtethet a gyanútlan kívülálló is, hogy a fórumon igen sok hozzászólás valahogy úgy kezdődik: a készülék csodálatos, de…

 

És a hozzászólások jelentős része valamilyen ROM cseréjéről szól, márpedig a ROM lecserélésének igénye nem igazán az elégedettség jele. Főleg, hogy ez nem is veszélytelen aktus, mégis úgy áhítoznak utána, mintha a készülék alapból nem is tudna semmit. Tehát az elégedetlenség valamilyen szintje általánosan tapasztalható, vita inkább azon van, hogy mi az, amit még be kell nyelni, és mi az, amit már nem lehet megállni szó nélkül.

 

Az egyik álláspont szerint kis hozzáértéssel és külső programokkal utólag minden hiányosság orvosolható. Ez azonban a nyolcvanas évek dáciás emlékeit idézi, amikor a gyártás utolsó fázisát alapból a későbbi tulajdonosra bízták. Mivel a másik álláspont szerint ebben az árkategóriában különösebb szakértelem és külső segédeszközök nélkül is teljes értékű telefont kell kapnunk. Ahogy a dobozból kivesszük, úgy kell tudnia a kor technikai elvárásainak eleget tennie.

 

Az Omnia a jelen kor technikai elvárásainak alapvetően eleget tesz. Lehengerlő és zseniális, ahogy a fejlesztők ebbe a térfogatba a képességeknek ezt a sorát bele tudták ültetni. S aki ezt kellően átérzi, annak sírni támad kedve, hogy az információhoz történő hozzáférést hogy tudták a fejlesztők ennyire felszínesen kezelni. Lefelejtették a kilincset, amellyel könnyedén és elegánsan lehetett volna behatolni a készülék mélyebb rétegeibe. Nagyon megérthető és elfogadható, ha a fejlesztőknek kompromisszumot kell kötniük valamilyen téren. Nem tesznek bele valamit az egyik oldalon, hogy egy sokkal érzékenyebb beleférjen a másikon. Ez teljesen rendben van. De az Omnia esetében szó nincs ilyesmiről. A kapkodás és az átgondolatlanság okozta a hiányosságok és logikátlanságok egész sorát, amelyre a felhasználó csak annyit mondhat minduntalan, hogy ezt nem hiszi el.

 

Pedig sajnos így van, és bárki gyűjthet hasonló csokrot magának, melyekre nincs igazán jó mentség. Bár ne kellene ezt a sok miértet feltenni.

 

 

Miért kell bekapcsolnom ahhoz a készüléket, hogy megtudjam érkezett-e üzenetem, volt-e hívásom? Miért nem tudja ezt a tetején lévő pici LED jelezni? Sok áramot lehetne ezzel megtakarítani.

 

 

Miért tiltja le az ébresztést az udvarias mód? Az udvarias mód nagyon hasznos szolgáltatás, ha használom, tudatosan teszem. Az ébresztést is tudatosan használom. De az egyik kiüti a másikat. Ebben mi a logika?

 

Miért azt írja ki, hogy volt egy nem fogadott hívásom, miért nem azt egyből, hogy kitől?

 

 

 

Miért olyan kicsi a fénykép is bejövő híváskor egy szinte üres kijelzőn? A hívó nevéről, számáról inkább már ne is beszéljünk.

 

 Miért csak menüből tudom elérni telefonáláskor a hívásnaplót?

 

 Miért nem jelenik meg a hívásnaplóban a teljes szám, teljes név? Amikor ez a névjegyzékben gond nélkül megy. A fejlesztők még egymás munkájával sem ismerkedtek meg.

 

 

Miért csak egy menü almenüjében találjuk meg a paste utasítást, ha egy file-t másolni akarunk? Nem logikus, hogy egy copy után paste is jöhet?

 

 

Miért 2 mm-re kellett tenni egymástól a billentyűzetet aktualizáló és a billentyűzetválasztó listát előhívó ikonokat? Hely van bőven.

 

 

Miért kell még jó ideig járatni a háttérvilágítást, ha az eszközt már lezártuk?

 

 

Miért nem lehetett a fényképek tömörítési fokát állíthatóvá tenni? Gyönyörű képeket készítünk, és elmosódott vacak képeket tárolunk el végül. Hely pedig lenne a képekhez bőven.

 

Nem folytatom, mert unalmas. Mindenkit más bosszant föl. És mindennek semmi köze a telefon képességeihez. A képesség benne van, de nem hozták ki belőle, nem tették elegánsan elérhetővé.

 

 

Vajon egy közepes képességű programozónak mennyi idő lett volna ezeket a hibákat kiszedni, 2-3 óra? De nem foglalkoztak vele. Nyilván kezdődött a kedvenc sorozatuk a TV-ben, és húztak haza.

 

 

Tesztelték a programot egyáltalán előzetesen? És a tesztelők mindezt rendben lévőnek találták? Vagy a tesztelők jelezték mindezt, de a fejlesztők azt mondták, nem kell foglalkozni ilyesmivel, zabálni fogják így is a gépet.

 

 

A készüléknek mindenképpen pozitív tulajdonságaként említhetők, azok a jókora házimozis hangfalak, amelyek a szerencsésebbek szobáiban próbálják feledtetni az integrált stylus hiányát. De nem feltétlenül sikerrel.

 

 

Talán jól példázza ezt, hogy a készülék megvásárlását követően bizonyos beállításokat az egyik pannonos képviseleten végezték el nagyon készségesen. A munkatárs miközben magyarázta, hogy mit hogyan, heves mozdulatokkal próbált kiszedni valamit a telefon tetejéből. Mondta, mondta, de közben hol a jobb, hol a baloldalon próbálta a reflexszerű mozdulatokat. Persze eredménytelenül. Kínlódását hosszasan szemlélve végül szinte szégyenkezve elárultam neki, hogy reménytelen a helyzet, ebben a készülékben nincs stylus. Döbbent arccal csak annyit mondott: ezt nem hiszem el.

 

 

Visszatérve a Ferraris hasonlathoz, olyan ez, mintha a Ferrariba nem hagytak volna helyet gyárilag a pótkeréknek, és egy láncot adnának hozzá, amivel húzhatjuk a kocsi után. Akinek pedig ez nem felel meg, az vehet egy tetőcsomagtartót és felszerelheti arra, vagy teheti maga alá az ülésre. Tehát van számos megoldás, nem érdemes nyavalyogni.

 

 

Jellemző a fejlesztők játékos lelkületére, hogy ha már egy olyan stylust álmodtak meg hozzá, ami önálló életet él, kikísérletezték hozzá azt a formát, ami lehetővé teszi, hogy az mindig az íróasztal legmélyebb pontja felé törekedjen. Biztosan nem lehetett könnyű, gratulálunk.

 

 

Ezen a ponton hajlamos a felhasználó azt feltételezni, hogy a fejlesztésben gonosz kis manók is részt vettek.